Az agyi eredetű látássérülés (CVI) és a ritka betegségek kapcsolata

Az agyi eredetű látássérülés (CVI) napjainkban a gyermekkori vakság és látásromlás leggyakoribb oka, mégis az érintett gyermekek kevesebb mint 20%-a kap hivatalos diagnózist. Ez a súlyos aluldiagnosztizáltság a ritka betegségek közösségében is jelen van, annak ellenére, hogy a CVI számos ritka betegséghez társul.

/// Mi a CVI?

A CVI élethosszig fennálló, agyi eredetű látássérülés, amelyet az agy látópályáinak vagy vizuális feldolgozó területeinek sérülése okoz. Nem a szemekkel van elsősorban probléma, hanem azzal, ahogyan az agy értelmezi a beérkező vizuális információt.

A CVI gyakran fordul elő:

  • genetikai rendellenességek,
  • epilepszia,
  • autizmus,
  • fejlődési késés,
  • cerebrális parézis esetén,

amely állapotok sokszor ritka betegségekkel együtt jelentkeznek.

/// Mi számít ritka betegségnek?

Az agyi eredetű látássérülés (CVI) napjainkban a gyermekkori vakság és látásromlás leggyakoribb oka, mégis az érintett gyermekek kevesebb mint 20%-a kap hivatalos diagnózist. Ez a súlyos aluldiagnosztizáltság a ritka betegségek közösségében is jelen van, annak ellenére, hogy a CVI számos ritka betegséghez társul.

%

Minden 10. ember érintett valamilyen ritka betegségben

Több mint 10 000 ritka betegség létezik

%

A ritka betegségek 50–75%-a gyermekkorban kezdődik

%

Akár 50%-uk még mindig diagnosztizálatlan

A kutatások folyamatosan új genetikai betegségeket tárnak fel (évente kb. 260–280 új ritka genetikai betegséget), ami tovább növeli az érintettek számát.

Ritka betegségek és neurológiai érintettség

A ritka betegségek jelentős része neurológiai eredetű:

  • Külföldi statisztikák szerint a ritka betegségek 90%-a érinti az idegrendszert
  • Mivel a CVI is agyhoz kötött látássérülés, a ritka betegségekben élők fokozott kockázatnak vannak kitéve

Ezért, ha egy ritka betegség neurológiai tünetekkel jár, mindig indokolt a CVI lehetőségének vizsgálata.

Miért marad gyakran rejtve a CVI?

A CVI:

  • gyakran félrediagnosztizált,
  • más állapotok „elfedik” (pl. autizmus, epilepszia),
  • vagy egyáltalán nem ismerik fel.

A vizuális nehézségeket sokszor más, ismertebb diagnózis tüneteinek tulajdonítják. Ilyen tünet például:

  • a szemkontaktus hiánya,
  • figyelmi problémák,
  • tanulási nehézségek.

Ez késlelteti a CVI felismerését, valamint az oktatáshoz és fejlesztéshez való hozzáférést.

Mikor merülhet fel a CVI gyanúja egy ritka betegséggel élő gyermeknél?

Érdemes CVI-ra gondolni, ha a gyermek például:

  • Észreveszi a tárgyakat, de nehezen tudja rajtuk tartani a tekintetét,
  • nem ismeri fel jól a hétköznapi tárgyakat,
  • nem veszi észre a látótér egyes részeiben lévő dolgokat,
  • jobban reagál élénk színű, mozgó vagy fényes tárgyakra,
  • gyakran elesik látható akadályokban,
  • bizonytalan új környezetben,
  • Látásteljesítménye fluktuáló,
  • más érzékszervekre (tapintás, hallás) támaszkodik,
  • gyorsan elfárad vizuális feladatok során.

A CVI felismerésének előnyei

  • Segíti a fejlesztés irányának kijelölését, a megfelelő terápia és szakember megtalálását,
  • segít megérteni a gyermek viselkedésének „miértjeit”,
  • támogatja a szülőket az érdekképviseletben és a megfelelő oktatási intézmény megválasztásában,
  • növeli a gyermek önállóságát és a világgal való kapcsolódását.

A CVI diagnózist olyan szakemberek állíthatják fel, akik ismerik a CVI sajátos tüneteit (gyermek-szemész, neurológus és tiflopedagógus).

A diagnózis akadályai

A CVI felismerését nehezíti, hogy:

  • sok egészségügyi szakember nem ismeri eléggé,
  • még nincs egységes diagnosztikai kritérium,
  • gyakran nagy távolságra kell utazni megfelelő szakemberhez,
  • az oktatási és egészségügyi ellátórendszerben is hiányzik a tudás róla.