A CVI jellemző tünetei

• A vizuális figyelem az egyik legalapvetőbb feltétele annak, hogy értelmezni tudjuk a körülöttünk lévő világot. Arról szól, hogy mire tudunk ráhangolódni, mit tud az agyunk kiemelni a rengeteg vizuális inger közül, és hogyan tud ezekből értelmes egészet alkotni. CVI esetében ez a folyamat gyakran sérül. A vizuális figyelmi képesség nagyon széles skálán mozoghat: van, akinél csak rövid, pillanatszerű vizuális figyelem jelenik meg, míg mások hosszabban is képesek fenntartani azt. Sok gyereknél a vizuális figyelem rendkívül sérülékeny, és könnyen megszakad, ha túl sok inger éri.
• A mindennapokban ez jelentheti például azt, hogy a gyermek:
  • csak rövid ideig tud egy tárgyra nézni,
  • nehezen váltja a tekintetét egyik dologról a másikra,
  • zajban vagy zsúfolt környezetben nehezen tud figyelni,
  • nem tud egyszerre hallgatni és nézni,
  • nehezen talál meg egy tárgyat több másik között,
  • vagy teljesen “kikapcsol” egy olyan helyzetben, amiben túl sok a vizuális inger.

  A vizuális figyelem ráadásul nagyon változó lehet. Befolyásolhatja:

  • a fáradtság,
  • a zajszint,
  • a vizuális zsúfoltság,
  • a mozgó ingerek mennyisége,
  • a fényviszonyok,
  • az érzelmi állapot,
  • vagy az, hogy egyszerre hány érzékszervi csatornán érkezik információ.

  Sokszor kívülről úgy tűnhet, hogy a gyermek „ránéz” valamire, mégsem tudja felismerni vagy értelmezni azt. Előfordulhat, hogy:

  • nézi a képet, de nem érti, mit lát,
  • ránéz egy arcra, de nem ismeri fel a személyt,
  • vagy csak akkor talál meg egy tárgyat, ha annak ismerős a színe, a helye vagy hang is kapcsolódik hozzá.

  Sok CVI-vel élő gyermek ezért saját stratégiákat alakít ki, hogy kompenzálja a nehézségeit:

  • tapintásra támaszkodik,
  • hang alapján tájékozódik,
  • Rutinokat alakít ki,
  • színeket használ tájékozódási pontként,
  • vagy a helyzet kontextusából próbálja „kiegészíteni” a hiányzó vizuális információt.

  A vizuális figyelem nehézségeit gyakran félreértik. A gyermek ilyenkor tűnhet figyelmetlennek, túlterheltnek, motiválatlannak vagy szorongónak, miközben valójában az történik, hogy az agya nem tud egyszerre túl sok, vagy nem megfelelő vizuális információt feldolgozni.

  Mik segítik a vizuális figyelem kialakulását és fenntartását?

  • kevesebb vizuális inger,
  • átláthatóbb környezet,
  • megfelelő világítás,
  • lassabb tempó,
  • kiszámíthatóság,
  • és az, hogy egyszerre ne túl sok érzékszervi csatornát terheljünk.

  A vizuális figyelem alapvetően meghatározza, hogy egy gyermek mennyire tud kapcsolódni a környezetéhez, tanulni, tájékozódni vagy biztonságban érezni magát a világban.

  Forrás: Perkins School for the Blind – CVI Visual Attention

• Az agyunk folyamatosan összehasonlítja a látottakat a korábbi tapasztalatainkkal és emlékeinkkel, és ezek alapján próbál jelentést adni annak, amit látunk. Amikor felismerünk valamit, az agyunk összehasonlítja az aktuálisan látott képet a vizuális emlékeink hatalmas „könyvtárával”. Folyamatosan vizuális mintázatokhoz hasonlítjuk azt, amit látunk. Kapcsolatot teremtünk a jelenlegi vizuális élmény és a korábbi tapasztalataink között a forma, a méret, a funkció, a kontextus, a nyelv, a tapintási élmények, a hangok és más érzékszervi információk alapján.

• Az agyi eredetű látássérülés (CVI) miatt ez a folyamat gyakran sérül.

  A gyermek lát egy tárgyat vagy egy embert, mégsem biztos, hogy felismeri vagy értelmezni tudja azt. Sokszor kívülről úgy tűnhet, mintha nem figyelne, nem emlékezne, vagy „nem látná”, ami előtte van. Valójában az történik, hogy az agy számára nehéz összekapcsolni a látott képet a korábbi tapasztalatokkal és jelentésekkel.

  Az, hogy mit mutatunk, mit szeretnénk felismertetni, megtanítani, kulcsfontosságú. Nem minden gyermek tud képeket, fotókat vagy nyomtatott anyagokat ugyanolyan könnyen feldolgozni. Van, aki valódi tárgyakat ismer fel a legbiztosabban, mások számára pedig a fotók vagy az egyszerű képek értelmezhetők. 

  A vizuális felismerést nagyon erősen befolyásolja a környezet. A kiszámítható, rendezett környezet segíti a tájékozódást és a felismerést. Ha ugyanazok a tárgyak ugyanott vannak, ugyanúgy jelennek meg, akkor a gyermek számára biztonságot ad, és könnyebb feldolgozást tesz lehetővé.

  A vizuális zsúfoltság sokszor jelentős akadályt jelent. Egy túl sok ingerrel teli háttér, egy zsúfolt tanterem vagy egyszerre túl sok vizuális információ megnehezítheti a felismerést. Gyakran segít:

  • az egyszerűbb háttér,
  • a kevesebb tárgy egy térben,
  • a jól strukturált tanulási anyag,
  • vagy akár egy egyszínű háttér használata a feladatok mögött.

  A zaj, az erős fények és a mozgás szintén megterhelő lehet. Egy forgalmas folyosó, a háttérben mozgó gyerekek, a vibráló fények vagy az egyszerre érkező sok érzékszervi inger könnyen túlterhelheti a vizuális feldolgozást.

  A testhelyzet és a fizikai megtámasztás is fontos szerepet játszik. Sok gyermek könnyebben tud figyelni és felismerni tárgyakat, ha stabil, biztonságos testhelyzetben van, megfelelően megtámasztva ül vagy áll.

  A színek és a kontraszt gyakran segítik a vizuális felismerést. Egy élénk színű kapaszkodó, egy kontrasztos szegély vagy egy jól kiemelt tárgy könnyebben felismerhetővé válhat. Ugyanakkor túl sok szín vagy túl sok vizuális inger növelheti a zsúfoltság érzetét, ezért fontos az átgondolt használatuk.

  A fény tudatos használata szintén hasznos lehet. Vannak gyerekek, akiknél a megvilágított tárgyak, a háttérvilágítással rendelkező eszközök vagy a célzott fény segíti a figyelmet és a felismerést. Mások viszont fényérzékenyek lehetnek, ezért számukra a túl erős fény kifejezetten megterhelő.

  A mozgás hatása is eltérő lehet. Van, akinek a lassú, tudatos mozgás segíti a felismerést és a feldolgozást, mások számára viszont zavaró lehet.

  Az is fontos, hogy a tanulási anyagok a gyermek számára legjobban használható látótérbe kerüljenek. Vannak gyerekek, akik jobb vagy bal oldalon vagy középen dolgozzák fel könnyebben a vizuális információt. Sokszor segít, ha a tárgyakat szemmagasságba emeljük, döntött felületet használunk, engedjük, hogy mozgassa a fejét vagy saját keresési stratégiákat használjon.

  CVI esetében gyakran nehéz egyszerre több feladatra figyelni. Ha a gyermeknek hallgatnia kell, sokszor könnyebb számára, ha közben nem várunk el vizuális figyelmet is. Ha néznie kell valamit, a beszéd vagy más ingerek csökkentése segítheti a feldolgozást.

  Fontos szem előtt tartani, hogy a “nézés” még nem jelent automatikusan megértést. Érdemes megkérdezni az érintett személytől, hogy mit lát és hogyan él meg egy -egy helyzetet. Nem beszélő gyermekek esetében a megfigyelés,  bizalmi kapcsolat kialakítása, valamint a szülők és gondozók tapasztalatai kulcsfontosságúak. 

  Forrás: Perkins School for the Blind – CVI Visual Recognition

Ma már tudjuk, hogy agyi eredetű látássérülés (CVI) esetében sok gyermek számára nem maga a “ránézés”, a vizuális figyelem irányítása jelenti a legnagyobb nehézséget, hanem a vizuális információ értelmezése. A formaészlelés zavara ezért a CVI egyik központi tünete lehet.

A vizuális azonosítás, felismerés azt a képességet jelenti, hogy az agy felismeri, elkülöníti és jelentéssel ruházza fel a látott tárgyakat, képeket, szimbólumokat vagy mintázatokat. Ehhez azonban az agynak össze kell kapcsolnia a látott információt a korábbi tapasztalatokkal, emlékekkel és jelentésekkel. A vizuális felismerés címszó alatt már beszéltünk erről, de nagyon fontos téma, ezért szeretnénk kicsit jobban kifejteni.

Csak pár példa a mindennapi gyakorlatból:

• mindig megtalálja a ketchupot az asztalon, de ha másik piros flakon is van ott, akkor könnyen összekeveri, mert csak a szín alapján azonosítja azt
• felismeri a kedvenc könyvében a képeket, de új könyvek illusztrációit nem
• ugyanazt a tárgyat más szögből már nem ismeri fel
• egy fényképen nehezen ismeri fel azt, amit valóságban gond nélkül használ.

Miért lehet ez?

Míg az elsődleges látókéreg inkább egyszerű vizuális jellemzőket dolgoz fel, például vonalakat, kontrasztot vagy színt, addig a magasabb rendű vizuális funkciók már összetettebb információk felismerésében vesznek részt: tárgyak, formák, arcok, helyszínek vagy akár szavak azonosításában.

Az ép látás egyik fontos jellemzője az alakállandóság. Ez képessé tesz bennünket arra, hogy ugyanazt a tárgyat akkor is felismerjük, ha megváltozik a mérete, színe, perspektívája, megvilágítása vagy megjelenési formája. Egy alma akkor is alma marad számunkra, ha fényképen látjuk, rajzolt formában jelenik meg, fekete-fehér képként, vagy éppen felülnézetből, vagy csak egy részletét látjuk.

CVI esetén azonban ezek a folyamatok sérülhetnek.

A gyermek lehet, hogy látja a tárgy részleteit, mégsem tudja azokat egységes, jelentéssel bíró egésszé összeállítani. A szimultánagnózia annak nehézsége, hogy az agy egyszerre több vizuális elemet dolgozzon fel. Ilyenkor a gyermek egy tárgy vagy vizuális jelenet egy-egy kis részletére fókuszál, miközben a teljes kép vagy a fontosabb információ „elvesznek”. Ez különösen megnehezítheti a zsúfolt terek, könyvlapok, munkafüzetek vagy összetett képek értelmezését.

Más gyerekek képesek pontosan leírni, elmondani mit látnak, de mégsem tudják felismerni vagy megnevezni a tárgyat. A szakirodalom ezt vizuális agnóziának nevezi.

Egy kutatásban azt vizsgálták, hogyan ismernek fel CVI-s személyek különböző típusú képeket. Az eredmények azt mutatták, hogy a CVI-ben érintettek lassabban és kevésbé pontosan azonosították a tárgyakat, mint a kontrollcsoport. A felismerés fokozatosan javult, amikor az absztrakt fekete-fehér ábráktól a színes, valósághű fényképek felé haladtak. A kutatók szerint mind a tárgyak részletei, mind a színek fontos segítséget nyújtanak a helyes felismeréshez.

A CVI-s gyermekek a hagyományos iskolai tananyagok gyakran kifejezetten nehezen értelmezik.  A fekete-fehér vonalrajzok, az absztrakt szimbólumok, az apró részletek, a zsúfolt oldalak vagy a túl sok egyszerre megjelenő vizuális inger feldolgozása komoly megterhelést jelenthetnek. Ráadásul sok CVI-s gyermek számára egy egyszerűsített ikon vagy rajz jóval nehezebben értelmezhető, mint egy valódi tárgy vagy fénykép.

A kutatások szerint a formafelismerés nem „mindent vagy semmit” alapon működik. Erősen függhet a vizuális komplexitástól, a mozgástól, a kontraszttól, a színtől, az ismertségtől és attól is, mennyi energiát igényel az adott vizuális feladat feldolgozása. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a gyermek egyik helyzetben jól boldogul, máskor pedig úgy tűnik, mintha „nem figyelne” vagy „nem értené”, amit lát.

Take home messages: CVI esetén nagyon fontos a vizuális hozzáférhetőség tudatos kialakítása! Mit jelent ez? Nézzünk kritikus szemmel a környezetünkre, a tananyagra, a fejlesztőórák eszközeire, az AAK-ban használt szimbólumokra. Biztos, hogy az a legjobb választás az adott gyereknek?

Forrás: Perkins School for the Blind – CVI: Form Accessibility

Belépünk egy terembe, és szinte azonnal átlátjuk a helyzetet. Észrevesszük az embereket, megtaláljuk a keresett tárgyat, eligazodunk a térben. A legtöbbünk számára ez gyorsan és automatikusan történik.

Agyi eredetű látássérülés (CVI) esetében azonban a vizuális információk azonos időben történő feldolgozása gyakran sokkal nagyobb erőfeszítést igényel.

„Sok CVI-val élő gyermek számol be arról, mennyire megterhelő számára a vizuálisan zsúfolt környezet, és milyen fáradt a nap végére. Mivel látórendszerük kevésbé hatékonyan dolgozza fel az információkat, az agyukra a szokásosnál jóval nagyobb terhelés hárul a hétköznapi feladatok elvégzése során.”

Dr. Lotfi Merabet /szemész professzor, CVI kutató/ 

Egy zsúfolt polc, egy dekorációkkal teli tanterem, egy forgalmas folyosó vagy akár egy játszótér olyan mennyiségű vizuális információt tartalmazhat, amely megnehezíti a lényeges elemek kiemelését. A gyermek látja a környezet egyes részleteit, mégis nehézséget okozhat számára megtalálni azt az egy tárgyat, személyt vagy információt, amelyre éppen szüksége lenne. A keresett elem „elveszhet” a többi inger között.

A vizuális zsúfoltság nem csupán sok tárgy jelenlétét jelenti. Olyan dolgok is okozhatnak “zsúfolt” közeget, amiről nem is gondolnánk:

• minták,
• a színes dekorációk,
• a nyitott polcok,
• különböző felületek váltakozása,
• az ablakon beszűrődő fények vagy a háttérben mozgó emberek egyaránt növelhetik a feldolgozandó információ mennyiségét.

A környezet átláthatóságát a hangok is befolyásolják. Egy beszélgetés, a televízió hangja, a háttérzaj vagy több ember egyidejű kommunikációja tovább növelheti a terhelést. Sok CVI-vel élő gyermek számára a vizuális és a hallási információk együttes feldolgozása különösen megterhelő.

Sokszor nem is látszik a CVI-s gyermeken, hogy a nagyobb vizuális terhelés mekkora nehézséget jelent számára, egészen addig, amíg ez valamilyen viselkedéses tünetben meg nem nyilvánul. Leggyakrabban ez fáradtságban jelentkezik. A gyermek ilyenkor elfordíthatja a tekintetét, lehajthatja a fejét, becsukhatja a szemét, nyugtalanná válhat vagy egyszerűen elveszítheti érdeklődését a feladat iránt. Ezeket a viselkedéseket sokszor a motiváció hiányával azonosítjuk, miközben arról van szó, hogy a vizuális rendszer túl sok információval próbál egyszerre megbirkózni.

A rendezett, “tiszta” környezettel nagyon sokat segíthetünk. 

Hasznos lehet:

• a felesleges tárgyak számának csökkentése,
• az átlátható polcok és munkafelületek kialakítása,
• a tananyag egyszerűsítése,
• a megfelelő térközök használata,
• az állandó helyek és kiszámítható elrendezések kialakítása.

A cél nem egy üres környezet, csupasz fehér falak létrehozása. Sokkal inkább annak felismerése, hogy a vizuális információk mennyisége közvetlenül befolyásolja, mennyire tudja a gyermek használni a látását az adott helyzetben.

Fontos szem előtt tartani, hogy ami mások számára rendezett és jól áttekinthető, az egy CVI-vel élő gyermek számára még mindig lehet túl összetett. A zsúfoltság hatása egyénenként eltérő, ezért érdemes megfigyelni, hogy az adott gyermek mely környezetekben tud a legkönnyebben figyelni, felismerni dolgokat és tanulni.

Forrás: Perkins School for the Blind – CVI: Impact of Clutter

A látás önmagában soha nem működik teljesen elszigetelten. Ahhoz, hogy biztonságosan tájékozódjunk, felismerjük a tárgyakat, megértsük a környezetünket vagy kapcsolatba lépjünk másokkal, az agynak egyszerre több érzékszervből érkező információt kell összehangolnia.

Sok CVI-vel élő gyermek számára rendkívül nehéz egyszerre több érzékszervi csatornát használni. Az agyuknak a látás feldolgozása önmagában is annyi energiát igényelhet, hogy közben más ingerek feldolgozására már kevesebb kapacitás marad.

A mindennapokban ez jelentheti például azt, hogy a gyermek:

• nem tud egyszerre nézni és hallgatni,
• beszéd közben elveszíti a vizuális figyelmét,
• mozgás közben nehezebben tájékozódik,
• zsúfolt vagy zajos környezetben „kikapcsol”,
• egy új helyzetben túlterhelődik,
• vagy csak akkor tud jól használni a látását, ha a környezet csendes és kiszámítható.

Egy érintett fiatal felnőtt így fogalmazta ezt meg:

„Amikor egy feladathoz a látásomat kellett használnom, az minden kognitív erőforrást elvett az összes többi érzékszervtől. Más szóval vagy láttam, és nem csináltam semmi mást, vagy tudtam más dolgokat csinálni, de nem láttam. A kettő egyszerre nem volt lehetséges. A látás olyan volt, mint egy alkalmazás vagy weboldal, ami felemészti a számítógép vagy az okostelefon teljes RAM-ját.”

– Nai, CVI-vel élő felnőtt

Sok gyermeknél az érzékszervi túlterhelődés nagyon gyorsan kialakulhat. Ezt kiválthatja:

• a túl sok vizuális inger,
• a háttérzaj,
• a mozgó emberek vagy tárgyak,
• az erős fények,
• a vibráló vagy zsúfolt környezet,
• az érintések,
• vagy egyszerűen az, hogy túl sok dolog történik egyszerre.

Ilyenkor kívülről úgy tűnhet, hogy a gyermek nem figyel, nem működik együtt, elutasítja a helyzetet, szorong, vagy „viselkedési problémája” van.

Valójában sokszor az történik, hogy az idegrendszere túl sok információt próbál egyszerre feldolgozni.

Sok CVI-s gyermek ezért saját önszabályozó stratégiákat alakít ki. Előfordulhat, hogy:

• csendes helyet keres,
• eltakarja a szemét vagy a fülét,
• el akar menni az adott helyzetből,
• ismétlődő mozdulatokat végez,
• a tapintásra támaszkodik,
• vagy a rutinok segítségével próbálja kiszámíthatóbbá tenni a környezetét.

Az érzékszervi integráció nehézségei gyakran láthatatlanok maradnak a környezet számára. Pedig alapvetően meghatározzák, hogy egy gyermek mennyire tud részt venni a mindennapi helyzetekben, tanulni, kapcsolatot teremteni vagy biztonságban érezni magát.

Mik segíthetnek?

• kevesebb egyidejű inger,
• csendesebb környezet,
• átláthatóbb terek,
• lassabb tempó,
• Kiszámíthatóság,
• több feldolgozási idő,
• valamint az, hogy egyszerre ne terheljük túl sok érzékszervi csatornával a gyermeket.

Forrás: Perkins School for the Blind – CVI Sensory Integration and Its Impact on Vision

Sokszor látjuk azt, hogy megmutatunk egy játékot egy gyermeknek, ő pedig látszólag nem reagál rám majd néhány másodperc múlva mégis odanéz vagy érte nyúl. Ez minden gyermekkel megesik, hisz éppen másra figyel, épp elkalandozott a figyelme, vagy nem volt olyan érdekes, amit mutattak neki.

CVI esetében ez azonban legtöbbször nem a figyelem vagy az érdeklődés hiányát jelenti.

A vizuális reakcióidő azt az időt jelenti, amelyre az agynak szüksége van ahhoz, hogy a látott információt feldolgozza, felismerje, majd reagáljon rá.

A legtöbb ember számára ez a folyamat szinte azonnal megtörténik. Agyi eredetű látássérüléssel élő gyermekeknek azonban több időre lehet szüksége. Ez a késlekedés (vagyis a látencia) legtöbbször nem a szem elégtelen működéséből, hanem az agy vizuális feldolgozásából ered. Fontos kiemelni azonban, hogy CVI-ben érintett gyermekeknél gyakran tapasztaljuk, hogy a szemmozgások minősége is elmarad az életkorban elvárható szinttől.

A mindennapokban ez jelentheti például azt, hogy a gyermek:

• csak néhány másodperc múlva néz a mutatott tárgyra,
• lassabban nyúl egy játékért,
• több időt igényel az ismerős arcok vagy képek felismerése,
• vagy csak hosszabb várakozás után tud rámutatni, tudja megfogni az észlelt vizuális ingert.

A vizuális reakcióidő azonban nem állandó, vagyis a látencia nem biztos hogy mindig megjelenik, és nem azonos mértékben. Ugyanannál a gyermeknél is változhat napról napra, sőt egyik helyzetről a másikra is.

Befolyásolhatja például:

• a fáradtság,
• a vizuális zsúfoltság,
• a zaj és más érzékszervi ingerek,
• a fényviszonyok,
• hogy mennyire ismerős a tárgy vagy a feladat,
• valamint az is, hogy a látómező melyik részében jelenik meg a vizuális inger.

Ez azt is jelenti, hogy a vizuális válaszadás ideje nem egy megváltoztathatatlan tulajdonság. Ha a gyermek számára könnyebben feldolgozhatóvá tesszük a vizuális környezetet – például csökkentjük a zavaró ingereket, megfelelő kontrasztot biztosítunk, egyszerre csak egy tárgyat mutatunk, vagy ismerős helyzetet teremtünk –, a vizuális reakcióidő gyakran rövidebbé válik.

Sokszor a legnagyobb segítség azonban egyszerűen az idő.

Ha túl gyorsan elvesszük a tárgyat, új feladatot adunk, vagy megismételjük a kérdést, könnyen megszakíthatjuk azt a feldolgozási folyamatot, amely már elindult.

Mit tehetünk?

• Adjunk elegendő várakozási időt.
• Ne sürgessük a gyermeket.
• Egyszerre csak egy vizuális ingert mutassunk.
• Teremtsünk nyugodt, átlátható vizuális környezetet.
• Figyeljük meg, milyen körülmények között tud a gyermek a leggyorsabban reagálni.

A hosszabb reakcióidő nem a képességek hiányát jelenti. Ha megértjük, hogyan működik a gyermek látása és alkalmazkodunk ehhez, sokkal több lehetőséget adunk neki arra, hogy sikeresen használja a látását.

Forrás: Perkins School for the Blind – CVI: Response Interval

Ha egy gyermek nem néz rád, amikor beszélsz hozzá, mire gondolsz?

“Már megint nem figyel rám.”
“Nem is hallja, amit mondok, nem érdeklem őt.”
“Nem haragszom rá, biztos autista.” Folytathatnánk a sort…

De mi van akkor, ha nem ismeri fel az óvodapedagógusát, nagymamáját vagy egy régi ismerősét, amíg az meg nem szólal?
Hogy lehet az, hogy iskola után elveszetten nézeget körbe, és nem látja meg a saját anyukáját, és csak akkor szalad oda hozzá, ha az szól hozzá, hívja őt?

Ha egy gyermek CVI-vel él, akkor ezek a viselkedések nem udvariatlanság, figyelmetlenség vagy érdektelenség jelei.

Az emberi arc az egyik legösszetettebb vizuális információ, amelyet az agyunknak fel kell dolgoznia. Egy arc felismeréséhez egyszerre kell észrevennünk az arcvonásokat, a mimikát, a tekintetet, a testtartást és a mozgást. CVI esetében ez komoly kihívást jelenthet.

A mindennapokban ez jelentheti például azt, hogy a gyermek:

👀 nem néz az emberek arcára beszélgetés közben,

👀 nehezen ismeri fel a családtagokat vagy az ismerősöket pusztán az arcuk alapján,

👀 összetéveszt embereket, különösen ismeretlen környezetben,

👀 nem mindig érti a mimikát, a gesztusokat vagy a testbeszédet,

👀 nehezen találja meg a számára fontos személyt egy csoportban vagy tömegben,

👀 vagy fényképen sem ismeri fel biztosan az ismerős embereket.

Sok gyermek ilyenkor saját stratégiákat alakít ki, hogy felismerje a körülötte lévő embereket.

✨ a hangjuk alapján azonosítja őket,

✨ felismeri a járásukat vagy a lépteik hangját,

✨ a frizurájukról, szemüvegükről vagy szakállukról ismeri meg őket,

✨ a ruházatuk, a testalkatuk vagy a testtartásuk alapján tájékozódik,

✨ vagy egyszerűen abból következtet, hogy egy adott helyen kit szokott látni.

Sokszor kívülről úgy tűnhet, mintha a gyermek nem figyelne a másik emberre. Pedig előfordulhat, hogy éppen azért fordítja el a tekintetét, hogy jobban tudjon figyelni arra, amit mondanak neki.

Számos CVI-vel élő gyermek számára ugyanis az arc nézése és a beszéd feldolgozása egyszerre túl nagy feladat. Ha nem kell az arc vizuális feldolgozására koncentrálnia, könnyebben megérti a hallott információt.

💙 Mit tehetünk?

✨ Mutatkozzunk be szóban, mielőtt megszólítjuk a gyermeket.

✨ Használjuk a nevét, mielőtt beszélni kezdünk hozzá.

✨ Ne várjuk el a folyamatos szemkontaktust.

✨ Fogadjuk el, ha inkább a hangunk vagy más jellegzetességeink alapján ismer fel bennünket.

✨ Adjunk időt az ismerős emberek felismerésére új vagy zsúfolt környezetben.

A szemkontaktus hiánya nem jelenti azt, hogy a gyermek nem figyel, nem érdeklődik vagy nem szeret kapcsolatot teremteni. Sok CVI-vel élő gyermek számára éppen az segíti a kapcsolódást, ha megengedjük neki, hogy ne az arcunkra kelljen koncentrálnia, hanem a hangunkra és a mondanivalónkra.

Forrás: Perkins School for the Blind – CVI: Access to People